Nem tudom, merjem-e leírni azt, amire készülök. Annyira bizonytalan még minden, és rettegek, hogy nem lesz az egészből semmi. És ha lesz is, hogy fogom, hogy fogjuk bírni… De mégis… Talán ha leírom, könnyebben megvalósul.
Szóval kivettem hét és fél hónap fizetés nélküli szabadságot, 2018 január másodikán kezdődik. Hónapok óta nyúznak a gyerekek, összesen hárman, hogy menjünk Franciaországba, mert szeretnének megtanulni franciául, mint én. Mikor öcsémnek elmondtam ezt a vágyunkat, azt javasolta, hogy menjünk inkább Marokkóba, jobb ott az idő, és olcsóbb az élet. Én most már úgy vagyok vele, hogy mindegy, hol lyukadunk ki végül, csak legyen francia nyelvterület. És persze legyen elérhető távolságban.
Vannak olyan oldalak, ahol házakat ajánlanak fel megőrzésre, esetleg állat- illetve kertgondozással. Ez lenne a legideálisabb, az ingyen lakhatás. Pénz közben valószínűleg nem lesz sok, egy barátom támogat havi fix összeggel, a férjem helyett, és a családi pótlék. Kapok majd filmfelirat-fordításokat a párizsi Magyar Intézetből hogy pontosan mennyit, majd kiderül. Valami 4 órás munka kellene még, több nem, hogy maradjon elég idő a gyerekekre. Ettől nem félek, bármit elvállalok. Minden francia barátomnak írtam, hogy segítsenek, ha tudnak, főleg tanáccsal, mit, merre. Írni fogok egy Facebook-hirdetést is.
De ami a lényeg, az első, legfontosabb lépést megtettem. Elindultam. Hogy merre, milyen irányban, még magam sem tudom. De hiszek magamban, mint anya, és a gyerekeimben. A cél közös, és együtt erősek leszünk…
Kommentek