Jó sok idő kimaradt az utolsó bejegyzés óta. Robogtak a napok: munkahely, gyerekek, decemberi teendők. Jelentkezések mindenfélére Franciaországban. Második fordítás: Gemenc, az árterek világa. És aztán történt egy csoda: belépett valaki a télbe a semmiből, váratlanul. De előreszaladtam… Szeretnék elmesélni három történetet. 1. 17-18 éves vagyok, kijárogatok a Kamaraerdő melletti kis tisztásra a közelünkben, olvasni,… Tovább »

Hát, azok vannak. Első perctől, persze. Leginkább azt érzem, hogy van ez az abszurd vágyam, vagy kényszerítő érzés bennem, hogy el kell mennünk, ami mint aprócska láng pislákol lelki szemeim előtt: érdekes módon hiába jönnek fuvallatok, csak nem akar kialudni. Kitart.  Egyik fuvallat azt susogja: nem fogod bírni, mennyi intézni-, elrendezni való, amikor még az itthoni… Tovább »

És akkor arról, hogy miért. A gyerekeim nemsokára felnőnek… Sára már kirepült, hatalmas űrt hagyva maga után. Kapott, amit kapott, jót-rosszat. És most elkezdtem sírni… Itt ülök a szobájában, a falon az ő képei, az ő kiírásai. Nincs erőm leszedni őket, pedig tudom, hogy visszaút már nincs. Éli az életét, van munkája, párja, saját mindennapjai…. Tovább »