És akkor arról, hogy miért. A gyerekeim nemsokára felnőnek… Sára már kirepült, hatalmas űrt hagyva maga után. Kapott, amit kapott, jót-rosszat. És most elkezdtem sírni… Itt ülök a szobájában, a falon az ő képei, az ő kiírásai. Nincs erőm leszedni őket, pedig tudom, hogy visszaút már nincs. Éli az életét, van munkája, párja, saját mindennapjai…. Tovább »